A bűnözés elleni küzdelem ma is Janus-arcú, s mint minden társadalmat veszélyeztető, annak működését negatívan befolyásoló tényezőnél, választani kell a megelőzés, vagy a már bekövetkezett jelenség hatásainak utólagos csökkentése között. A represszió alatt a korábban elkövetett bűncselekmények felderítését és a tettesek felelősségre vonását értjük (ez lehet hatékony eszköze a prevenciónak). A másik maga a prevenció, amely nem jelenthet mást, mint olyan hatások indukálását, kifejtését, amelyek a bűnözés terjedelmi visszafogását jelentik. Tehát a bűncselekmények létrejöttét kiváltó okok, folyamatok megszüntetése (ez az elkövető személyiségére is koncentráló komplex folyamat), de facto olyan feltételek, körülmények teremtését jelenti, amelyek révén lokalizálhatóak, minimumra szoríthatóak e jelenségek. Bizonyosnak tekinthető, hogy a megelőzés költséghatékonyabb, ám rendre tanúi vagyunk a represszió mindenhatóságának, pontosabban a bűnmegelőzés rangon aluli megítéléséhez.

A görög eredetű politeia az állam helyes kormányzásának tudományát fogja össze, mi is innen eredeztetjük a politeia kifejezést, amely alatt a városi rendet értjük egy XVIII. századi latin szótár szerint. A policer (1)-ből eredő – a középkorban még ismeretlen – police a nép hatalmát jelenti. A bűnözéssel való ilyetén törődés is a régmúltba nyúlik vissza, a XVI. században Kölnben, Zürichben már városi őrök dolgoztak, rendőri feladatokat ellátva. Mai arculatát több mint háromszáz esztendő alatt, a polgárosodás hosszú folyamatában kapta, így értékét számos tényező emelte, formáját és technikáit pedig a demokrácia viszonyai éppúgy formálták, mint a közjogi változások, vagy épp a tudományos-technikai forradalom, amely ma is tart.